Czirják Jolán : Fuldokló halál

Füst kapar tüd?nkbe –
fojtogat, miközben
egyre hajtogatva fújja –
 nem, nem én vagyok,
ki vesztetek sodorja
általam felétek!
Csakis ti, emberek,
kik ostobán feléltek
itt, e Földgolyón
temérdek oxigént,
s mi ontja – meg nem ?rzitek!
Kiírtva már ezernyi erd?,
s helyükbe gyárakat teremt a kapzsiság,
de nem sokára elj?,
mi sajnos itt topor’g,
s csupán sorára vár –

a fuldokló halál

______________________________________________________

Kedves Jolán!

Ez mint vers, sajnos  nem jött össze…

Legutóbbi módosítás: 2011.12.07. @ 20:00 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"