Marthi Anna : Ma olyan nagyot

Ma olyan nagyot aludtam,

így majdnem hozzád

mertem szólni, de – mi van

ha megtaláltad lelki társad -,

zavarnék, marad a csend.

Mindenesetre jólesett

a gondolat, hajszálon múlt,

de bennem rendbe’ van.

Napsütötte jelmezek

az égi akasztós szekrényben,

lelkek, mindenki lelkéhez

mérten. Ha van felünk: a másik,

biztosan ledobódtak, el?bb, tán

utóbb; ejt?erny?s-, csillaghullós-,

szület?sen… Amikor el?ször

láttalak, három arcod volt. Els?,

a messzi: magában mosolygó,

szerelmetes-szerény. A második,

 felnéztél a fákra félúton: mint

aki nem rám számított,

vicsorba feszült profilod.

 A harmadik, elémbe léptél.

Ó! A Nap sütött rám,

ezt ma is látom, hordozom.

 

Nyáriruhám lelkemben

fürdetem, ha hozzád

tisztulni támad kedvem,

hogy landoló

 lelked magamra

 vehessem.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.18. @ 17:17 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak