Marthi Anna : Holdnővér

Most leprás arcot simogat,

az előbb gyógynövényt

gyűjtött lehelet-keze a réten.

Jószívűségből, angyal-anyagból

teste, közte lelke kismadara

lépked. Boltíves homlokán

a komoly gondok is eltökéltek,

Isten szerelmét leheli

kosárból kivett cipóra,

átnyújtja egy szegénynek, és

hálás szemében meghitten fürdik;

nincs a szótlan szeretetnél

odaadóbb támogatás.

Hitetlen tamások borulnak

lábai elé, hogy törékeny kezéből

ostyáni érintés fejükre

szálljon.

Pilleteherként hordja

a világ baját.

Isten gyermeke,

élte – szolgaléte.

Legutóbbi módosítás: 2011.11.16. @ 08:47 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak