Kedves Szerz?!
El?ször is, ez nem novella. Nézd meg, mik a novella szerkezeti szabályai. Másodszor, kérlek, az írásjelek utáni szóközöket tedd ki. Tiszteljük meg egymást azzal, hogy a nagyon alapvet? helyesírási hibákat kiküszöböljük. Ez mindkett?nk munkáját megkönnyíti.
Szóismétlések, felesleges nével?k. Gyomláld ki.
Hajnalodott.
Tik-tak,tik-tak…
Az asszony bels? órája egyszer csak ébreszt?t sípolt.
Lassan kinyitotta a szemét.Egy újabb nap.Gondolta.
Felült az ágyon,az izületei,mint olaj nélküli ócska gépek,csikorogva mozdultak.Kibotorkált a fürd?szobába
kinyitotta a csapotés mohón,szinte ideges mozdulatokkal lapátolta az arcába a jéghidek vizet.Nem felfrissülni
akart inkább lemosni magáról az éjszaka kellemetlen emlékeit.Az álmokat,amik évek évek óta kínozták.
Belenézett a tükörbe kifejezéstelen arcal bámulta magát.Elszálltak az évek.A valaha vidám és szép n? helyett
csak egy megkeseredett öregasszonyt látott.
A konyhába menet megállta komódnál,és megigazította a férje,és a fia fényképét.Évekkel ezel?tt egyszerre
veszítette el mindkett?t egy értelmetlen balesetben.Senkije nem maradt a világon.
Ismét feltette a kérdést,amire soha nem jött válasz.
-Miért nem én?-Miért nem engem ragadtál el?
Sóhajtva megsimogatta a fotókat és elindult,hogy f?zzön egy kávét.
Bekepcsolta a rádiót,de a melenkónikus zene csak fokozta a keser?ségét.Hirtelen eszébe jutott valami.
Kinyitotta az ajtót,és a beöml? tavasz napsütés kellemesen simogatta az arcát,és ez most jó esett neki.
-Kiskutyám!-kiáltotta.
Egy bozontos szörpamacs csaholva rontott el? a bokrok alól.
-Itt vagyok-itt vagyok.
Vidám farkcsóválással leült a n? elé,és megbabonázva nézte ?t.
Pedig a kapcsolatuk korántsem idult zökken?mentesen.Az asszony egyszer azt vette észre,hogy folyton eltünik valami,és az udvar legkülömböz?bb pontjain bukkan rájuk.Eleinte nem értette a dolgot,de aztán véletlenül meglátta az ablakból amint egy kiskutya,éppen a papucsát cibálja.Azonnal kiabálva elzavarta
az állatot,de másnap megismétl?dött a jelenet.Aztán újra,és újra.Az id?s asszony lassan beletör?dött,hogy
a kis jószág nem tágít.Összebarátkoztak.
Legugolt és megsímogatta a fejét.
-Éhes vagy ugye?-El kell mennem vásárolni,mert nincs itthon semmi.
Gyorsan felöltözött.Eldöntötte,hogy ma sétálni viszi kis barátját.A kapuból vissza szólt.
-Itt maradsz.-Délután elmegyünk csatangolunk egyet rendben?!
Bár a kutya nem értette mit mondanak neki,de úgyérezte valami nagyon fontos dolog van készül?ben.
Izgatottan ugatott.
-Siess haza-Nem jó egyedül!
A n? gyorsan vásárolt,hiszen programja volt.Szinte jó kedv?en sétált hazafelé.Ahogy közeledett a szomszéd
gyerekeket vette észre a háza el?tt,amint körül állnak valamit.Hirtelen nagyon rossz érzés fogta el.
Amikor oda ért meglátta a kis testet ahogyan élettelenül hever az úton.
-Kiszökött és elütötte egy autó!-Mondta az egyik kisfiú.
Az asszony letérdelt a kutyus mellé.
-Mennyetek innen-suttogta
A gyerekek megszeppenve elszaladtak.
Bevitte a tetemet,és szépen eltemette.Nem sírt.Régóta nem tud.Elfogytak a könnyei.
Estig ült a kis sirhalom mellett.Lassan er?t vett magán,és bement a házba.Fáradtnak érezte magát,lefeküdt.
Álmában csodás helyen járt.Látta a férjét,meg a fiát.Hívták!
Elindult feléjük.
Tik-tak,tik-tak…
Az éjjeliszekrényen lév? óra monotonan végezte a dolgát.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.03. @ 12:03 :: Rebicsek Richárd