Rebicsek Richárd Szerző
Vezetéknév
Rebicsek
Keresztnév
Richárd
8 év Nincs Komment

 Volt egy csodás álmom.

 Talán nem is az volt csupán.

 Úgy éreztem boldog vagyok,

 mint oly sok éjszakán.

 Ám jött a hajnal,

 és elvett t?lem mindent,

 mint egy írigy király.

 Nem hagyott semmit

 csak a létem,

 ami boldogság nélkül oly silány.

9 év Nincs Komment

…Nem sírt.Régóta nem tud.Elfogytak a könnyei…

Kedves Szerz?!

El?ször is, ez nem novella. Nézd meg, mik a novella szerkezeti szabályai. Másodszor, kérlek, az írásjelek utáni szóközöket tedd ki. Tiszteljük meg egymást azzal, hogy a nagyon alapvet? helyesírási hibákat kiküszöböljük. Ez mindkett?nk munkáját megkönnyíti.

Szóismétlések, felesleges nével?k. Gyomláld ki.

 

 

Hajnalodott.

Tik-tak,tik-tak…

Az asszony bels? órája egyszer csak ébreszt?t sípolt.

Lassan kinyitotta a szemét.Egy újabb nap.Gondolta.

Felült az ágyon,az izületei,mint olaj nélküli ócska gépek,csikorogva mozdultak.Kibotorkált a fürd?szobába

kinyitotta a csapotés mohón,szinte ideges mozdulatokkal lapátolta az arcába a jéghidek vizet.Nem felfrissülni

akart inkább lemosni magáról az éjszaka kellemetlen emlékeit.Az álmokat,amik évek évek óta kínozták.

Belenézett a tükörbe kifejezéstelen arcal bámulta magát.Elszálltak az évek.A valaha vidám és szép n? helyett

csak egy megkeseredett öregasszonyt látott.

A konyhába menet megállta komódnál,és megigazította a férje,és a fia fényképét.Évekkel ezel?tt egyszerre

veszítette el mindkett?t egy értelmetlen balesetben.Senkije nem maradt a világon.

Ismét feltette a kérdést,amire soha nem jött válasz.

-Miért nem én?-Miért nem engem ragadtál el?

Sóhajtva megsimogatta a fotókat és elindult,hogy f?zzön egy kávét.

Bekepcsolta a rádiót,de a melenkónikus zene csak fokozta a keser?ségét.Hirtelen eszébe jutott valami.

Kinyitotta az ajtót,és a beöml? tavasz napsütés kellemesen simogatta az arcát,és ez most jó esett neki.

-Kiskutyám!-kiáltotta.

Egy bozontos szörpamacs csaholva rontott el? a bokrok alól.

-Itt vagyok-itt vagyok.

Vidám farkcsóválással leült a n? elé,és megbabonázva nézte ?t.

Pedig a kapcsolatuk korántsem idult zökken?mentesen.Az asszony egyszer azt vette észre,hogy folyton eltünik valami,és az udvar legkülömböz?bb pontjain bukkan rájuk.Eleinte nem értette a dolgot,de aztán véletlenül meglátta az ablakból amint egy kiskutya,éppen a papucsát cibálja.Azonnal kiabálva elzavarta

az állatot,de másnap megismétl?dött a jelenet.Aztán újra,és újra.Az id?s asszony lassan beletör?dött,hogy

a kis jószág nem tágít.Összebarátkoztak.

Legugolt és megsímogatta a fejét.

-Éhes vagy ugye?-El kell mennem vásárolni,mert nincs itthon semmi.

Gyorsan felöltözött.Eldöntötte,hogy ma sétálni viszi kis barátját.A kapuból vissza szólt.

-Itt maradsz.-Délután elmegyünk csatangolunk egyet rendben?!

Bár a kutya nem értette mit mondanak neki,de úgyérezte valami nagyon fontos dolog van készül?ben.

Izgatottan ugatott.

-Siess haza-Nem jó egyedül!

A n? gyorsan vásárolt,hiszen programja volt.Szinte jó kedv?en sétált hazafelé.Ahogy közeledett a szomszéd

gyerekeket vette észre a háza el?tt,amint körül állnak valamit.Hirtelen nagyon rossz érzés fogta el.

Amikor oda ért meglátta a kis testet ahogyan élettelenül hever az úton.

-Kiszökött és elütötte egy autó!-Mondta az egyik kisfiú.

Az asszony letérdelt a kutyus mellé.

-Mennyetek innen-suttogta

A gyerekek megszeppenve elszaladtak.

Bevitte a tetemet,és szépen eltemette.Nem sírt.Régóta nem tud.Elfogytak a könnyei.

Estig ült a kis sirhalom mellett.Lassan er?t vett magán,és bement a házba.Fáradtnak érezte magát,lefeküdt.

Álmában csodás helyen járt.Látta a férjét,meg a fiát.Hívták!

Elindult feléjük.

Tik-tak,tik-tak…

Az éjjeliszekrényen lév? óra monotonan végezte a dolgát.

9 év Nincs Komment

 

 

 Mikor veszed észre,az életed

 egy része a nagy testvér ki,

 hogy érdekeit védje

 lassan már nem enged a fényre!

 Elbutít,és egy jól irányzott szlogennel

 terel le a mélybe!

 

 Éled kényelmes digitális léted

 és nem látod meg mi az,mi igazából éltet.

 Elbutultál,lusta lettél

 azt akarják így szülessél!

 Nem kés? még Ébredj!

 

 

Kedves Richárd, ez a sok e hang „elmekegi” a verset, és ami komolynak, er?snek indul az is „gyenge” lesz, er?ltetett.

Mint ahogy az el?z? versednél is jeleztem, ki kell használni a magyar nyelv gazdagságát, szépségét ( nem kell félni az újtól sem, az „én-szavaktól” sem, de érdemes – s?t ajánlott – nagykölt?ink verseit, írásait olvasgatni )

Ne arra törekedj, hogy csilingeljenek a szavak a sorok végén — mert most sajnos ezek a sorvégek nem csilingelnek, hanem ( egyenl?re ) hamisan szólnak —

9 év Nincs Komment

 

Bámulom a világot.

 Csak úgy, az ablakomon át.

 És megpróbálom megérteni,de sosem fogom tán.

 Órák óta esik.

 Nézem ahogy az id? ?szbe fordul át

 Biztosan tudja.

 A szívemben oly rég nem volt nyár.

 Az idegpályáim útveszt?in száguldok,

 Senki nem parancsol megálljt.

 Nem is akarom!

 Jól esik.

 De nem tudom még meddig bírom.

 

Kedves Richárd, el?ször is üdvözöllek a Toronyban.

Bár ez az els? beküldött írásod, de ezen a versen van még némi „csiszolgatni való”.

Nem helyes, hogy majdnem mindent sort, mondatvégi írásjellel „lezársz”. Ezzel azt jelzed az olvasónak, állj, ami nem helyes. Viszont, ha vessz?t használsz, – vagy éppen új sorban kezdesz – ott az olvasó tudja, érzi, egy nagy leveg?vétel, semmi fék, és „jöhet ( jön )  a következ?” gondolat. Ezt érdemes lenne átnézned ( természetesen, ha kéred, segítek a központozásban ).

A következ? a sorvégekre kerül? rímek, nem rímek, akarva, akaratlanul. Itt ebben a versben ezek az – át, tán, át, nyár – nagyon nem szépek ( f?leg, ha ismétl?dnek is  ). Gazdag szókinccsel rendelkezünk. Ne arra törekedj, hogy ( hogyan ) csengjenek össze a sorvégek, hanem arra, hogy szépen szóljon a vers, ( bels? ) dallama, ritmusa legyen.

Rebicsek Richárd Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.