Rebicsek Richárd Szerző
Vezetéknév
Rebicsek
Keresztnév
Richárd
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
10 év ezelőtt Nincs komment még

 Volt egy csodás álmom.

 Talán nem is az volt csupán.

 Úgy éreztem boldog vagyok,

 mint oly sok éjszakán.

 Ám jött a hajnal,

 és elvett t?lem mindent,

 mint egy írigy király.

 Nem hagyott semmit

 csak a létem,

 ami boldogság nélkül oly silány.

11 év ezelőtt Nincs komment még

…Nem sírt.Régóta nem tud.Elfogytak a könnyei…

Kedves Szerz?!

El?ször is, ez nem novella. Nézd meg, mik a novella szerkezeti szabályai. Másodszor, kérlek, az írásjelek utáni szóközöket tedd ki. Tiszteljük meg egymást azzal, hogy a nagyon alapvet? helyesírási hibákat kiküszöböljük. Ez mindkett?nk munkáját megkönnyíti.

Szóismétlések, felesleges nével?k. Gyomláld ki.

 

 

Hajnalodott.

Tik-tak,tik-tak…

Az asszony bels? órája egyszer csak ébreszt?t sípolt.

Lassan kinyitotta a szemét.Egy újabb nap.Gondolta.

Felült az ágyon,az izületei,mint olaj nélküli ócska gépek,csikorogva mozdultak.Kibotorkált a fürd?szobába

kinyitotta a csapotés mohón,szinte ideges mozdulatokkal lapátolta az arcába a jéghidek vizet.Nem felfrissülni

akart inkább lemosni magáról az éjszaka kellemetlen emlékeit.Az álmokat,amik évek évek óta kínozták.

Belenézett a tükörbe kifejezéstelen arcal bámulta magát.Elszálltak az évek.A valaha vidám és szép n? helyett

csak egy megkeseredett öregasszonyt látott.

A konyhába menet megállta komódnál,és megigazította a férje,és a fia fényképét.Évekkel ezel?tt egyszerre

veszítette el mindkett?t egy értelmetlen balesetben.Senkije nem maradt a világon.

Ismét feltette a kérdést,amire soha nem jött válasz.

-Miért nem én?-Miért nem engem ragadtál el?

Sóhajtva megsimogatta a fotókat és elindult,hogy f?zzön egy kávét.

Bekepcsolta a rádiót,de a melenkónikus zene csak fokozta a keser?ségét.Hirtelen eszébe jutott valami.

Kinyitotta az ajtót,és a beöml? tavasz napsütés kellemesen simogatta az arcát,és ez most jó esett neki.

-Kiskutyám!-kiáltotta.

Egy bozontos szörpamacs csaholva rontott el? a bokrok alól.

-Itt vagyok-itt vagyok.

Vidám farkcsóválással leült a n? elé,és megbabonázva nézte ?t.

Pedig a kapcsolatuk korántsem idult zökken?mentesen.Az asszony egyszer azt vette észre,hogy folyton eltünik valami,és az udvar legkülömböz?bb pontjain bukkan rájuk.Eleinte nem értette a dolgot,de aztán véletlenül meglátta az ablakból amint egy kiskutya,éppen a papucsát cibálja.Azonnal kiabálva elzavarta

az állatot,de másnap megismétl?dött a jelenet.Aztán újra,és újra.Az id?s asszony lassan beletör?dött,hogy

a kis jószág nem tágít.Összebarátkoztak.

Legugolt és megsímogatta a fejét.

-Éhes vagy ugye?-El kell mennem vásárolni,mert nincs itthon semmi.

Gyorsan felöltözött.Eldöntötte,hogy ma sétálni viszi kis barátját.A kapuból vissza szólt.

-Itt maradsz.-Délután elmegyünk csatangolunk egyet rendben?!

Bár a kutya nem értette mit mondanak neki,de úgyérezte valami nagyon fontos dolog van készül?ben.

Izgatottan ugatott.

-Siess haza-Nem jó egyedül!

A n? gyorsan vásárolt,hiszen programja volt.Szinte jó kedv?en sétált hazafelé.Ahogy közeledett a szomszéd

gyerekeket vette észre a háza el?tt,amint körül állnak valamit.Hirtelen nagyon rossz érzés fogta el.

Amikor oda ért meglátta a kis testet ahogyan élettelenül hever az úton.

-Kiszökött és elütötte egy autó!-Mondta az egyik kisfiú.

Az asszony letérdelt a kutyus mellé.

-Mennyetek innen-suttogta

A gyerekek megszeppenve elszaladtak.

Bevitte a tetemet,és szépen eltemette.Nem sírt.Régóta nem tud.Elfogytak a könnyei.

Estig ült a kis sirhalom mellett.Lassan er?t vett magán,és bement a házba.Fáradtnak érezte magát,lefeküdt.

Álmában csodás helyen járt.Látta a férjét,meg a fiát.Hívták!

Elindult feléjük.

Tik-tak,tik-tak…

Az éjjeliszekrényen lév? óra monotonan végezte a dolgát.

11 év ezelőtt Nincs komment még

 

 

 Mikor veszed észre,az életed

 egy része a nagy testvér ki,

 hogy érdekeit védje

 lassan már nem enged a fényre!

 Elbutít,és egy jól irányzott szlogennel

 terel le a mélybe!

 

 Éled kényelmes digitális léted

 és nem látod meg mi az,mi igazából éltet.

 Elbutultál,lusta lettél

 azt akarják így szülessél!

 Nem kés? még Ébredj!

 

 

Kedves Richárd, ez a sok e hang „elmekegi” a verset, és ami komolynak, er?snek indul az is „gyenge” lesz, er?ltetett.

Mint ahogy az el?z? versednél is jeleztem, ki kell használni a magyar nyelv gazdagságát, szépségét ( nem kell félni az újtól sem, az „én-szavaktól” sem, de érdemes – s?t ajánlott – nagykölt?ink verseit, írásait olvasgatni )

Ne arra törekedj, hogy csilingeljenek a szavak a sorok végén — mert most sajnos ezek a sorvégek nem csilingelnek, hanem ( egyenl?re ) hamisan szólnak —

11 év ezelőtt Nincs komment még

 

Bámulom a világot.

 Csak úgy, az ablakomon át.

 És megpróbálom megérteni,de sosem fogom tán.

 Órák óta esik.

 Nézem ahogy az id? ?szbe fordul át

 Biztosan tudja.

 A szívemben oly rég nem volt nyár.

 Az idegpályáim útveszt?in száguldok,

 Senki nem parancsol megálljt.

 Nem is akarom!

 Jól esik.

 De nem tudom még meddig bírom.

 

Kedves Richárd, el?ször is üdvözöllek a Toronyban.

Bár ez az els? beküldött írásod, de ezen a versen van még némi „csiszolgatni való”.

Nem helyes, hogy majdnem mindent sort, mondatvégi írásjellel „lezársz”. Ezzel azt jelzed az olvasónak, állj, ami nem helyes. Viszont, ha vessz?t használsz, – vagy éppen új sorban kezdesz – ott az olvasó tudja, érzi, egy nagy leveg?vétel, semmi fék, és „jöhet ( jön )  a következ?” gondolat. Ezt érdemes lenne átnézned ( természetesen, ha kéred, segítek a központozásban ).

A következ? a sorvégekre kerül? rímek, nem rímek, akarva, akaratlanul. Itt ebben a versben ezek az – át, tán, át, nyár – nagyon nem szépek ( f?leg, ha ismétl?dnek is  ). Gazdag szókinccsel rendelkezünk. Ne arra törekedj, hogy ( hogyan ) csengjenek össze a sorvégek, hanem arra, hogy szépen szóljon a vers, ( bels? ) dallama, ritmusa legyen.

Rebicsek Richárd Szerző még nem rendelkezik barátokkal.