Ködön, b?nön, id?n át
Ott áll a fény-függönyben
Álmaid asszonya, a fehér lány,
Ki neked maradt meg szüzen,
Más kezét?l érintetlen, bár
Életet t?led eldobó zsarnok
lázadó, érted megtért keserg?.
Húsod, ágyad leplén sz?köl a lét,
Ahol már nincs más tét és remény,
Csak a csigaházból, hazugságból kibomló
P?re lélek, kit emeltél égig fel –
De eldobott vagy menekült
Vélt sokaságtól, hogy
Nincs egyedül veled.
Tévedett.
Emelj és zárj be ismét,
Hogy hazugságok lila árnya, máza
Ne érintsék szívemet, hogy testem ismét
Sz?zzé válva, gyászodba sosem vágyva
Lelket, vad szerelmet, téged soha
El nem hagyó, égig emelt
Biztonságban áldj meg
Ismét engemet.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.28. @ 13:26 :: dr Kocsi Katalin
