dr Kocsi Katalin : Fehér lány

Ködön, b?nön, id?n át

Ott áll a fény-függönyben

Álmaid asszonya, a fehér lány,

Ki neked maradt meg szüzen,

Más kezét?l érintetlen, bár

Életet t?led eldobó zsarnok

lázadó, érted megtért keserg?.

 

Húsod, ágyad leplén sz?köl a lét,

Ahol már nincs más tét és remény,

Csak a csigaházból, hazugságból kibomló

P?re lélek, kit emeltél égig fel –

De eldobott vagy menekült

Vélt sokaságtól, hogy

Nincs egyedül veled.

Tévedett.

 

Emelj és zárj be ismét,

Hogy hazugságok lila árnya, máza

Ne érintsék szívemet, hogy testem ismét

Sz?zzé válva, gyászodba sosem vágyva

Lelket, vad szerelmet, téged soha

El nem hagyó, égig emelt

Biztonságban áldj meg

Ismét engemet.

 

Legutóbb szerkesztette - dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.