Csillag Endre : Az átok

Elviszem a hangot, a csendet

 

Gyenge szó-folyondárok

kusza szövevénye

próbál lehúzni saját mélységeibe,

hol jobb híján szenny és mocsok

terem.

Ijedtemben egy rozsdás fakéssel felvágom minden

erem.

Elfutok, elinalok a csalfa éj megriadt,

sántító, sötét

lován.

El én. Tarisznyám tartalma Fény lesz,

igaz, nagyon

sovány.

Elviszem a hangot,

a csendet,

mit néma tornyok harangja

zengett.

Itt hagyom Nektek a feneketlenül

mély sár-borút,

nem kell vívnotok vélem

többé, értelmetlenül gonosz

háborút.

Ha kinyitom szemem,

az átok rozsdás, kacagtató

béklyója lehull,

a derült, kék ég őszi, mély azúrja

rám hullatja

minden aranyát,

a szél megsúgja:

van nagy ok.

Tehát mégis, mégis, mégis

maradok.

Legutóbb szerkesztette - Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 149 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.