Csillag Endre : Füstkarika

De röptödben már hideg idegen vagy,

 

 

 

Mint csontboltozat alól kiröppenő,

Tétova, merengő gondolat,

Perdülsz ellankadva, szétterülve némán,

Magadba ölelve a térnek egy darabját.

 

Születsz, benned tágul a tér,

Tüdőmnek mélye lehelte életed,

De röptödben már hideg idegen vagy,

Beleakadsz minden apróságba,

 

Mint az emberi butaságba, a fény felé törekvő,

Csillogó emberi gondolat.

Húz a mélység, cibál a közeg.

 

Dobáljanak bár gonosz szárnyú szelek,

De te hányj csak bátran fittyet,

A nehézkedés merev törvényinek.

 

Legutóbb szerkesztette - Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 145 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.