Marthi Anna : A kép

mégis ez az én gyönge pontom is
mert e nélkül úgy sincs szerelem
nem adjuk magunkat olcsón
mit számít ez imádom a bundabugyidat is

felsülnék t?led bármikor boldogan

n?b?l vagy bennem rég

oppozícióm általad értelmezhet?

s amíg szemed és a között

vacilálok hülyeségeket beszélek

t?led a sírás legbelül

amit el?zött bel?led szellemem

 

—-

Anna, ez most nagyon nem sikerült.

Legutóbbi módosítás: 2011.07.04. @ 10:55 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak