Bakkné Szentesi Csilla : Egybeforrva – Euterpéhez

Nyomtatás

Mondd, leszel-e a múzsám,
rezdülés estéim átsejl? blúzán,
hajnalban pisla lámpafény,
miel?tt a Holdnak lába kél,

kacér szell? a vállamon,
gödröcske durcás államon,
fülcimpán csókok ujjbegye,
b?nömre az Úr kegye,

vagy inkább imám szólama,
kórusból (ki)cseng? szózata,
koldus költ?nek falat kenyér,
ellenségének nyitott tenyér?

Ó, legyél a csend! A végtelen.
Helikon csúcsán védtelen
alvó tudatom kútfeje,
ha b?römön átfut a bús zene.

Legyél a szóm, ami átitat
embert, világot, s lám áhítat
cseppen ajkamról eléd. A remény,
hogy Isten malmából erény

 szitál szerény fejünkre port, kevés.
– ez a szerény – hát aranyos az erényhez, de nem kell a szerény —
– mi az a kevés? Honnan is? Hova is?

Hát sok kishit? költ? téged kér:
– hát-al nem kezdünk mondatot —
Húzd öledbe ez árva f?t,
vezesd kezét, ezt várja ?.

Ne hagyd magára, légy támasza,
magányos cédrusnak ágyasa.
– Fuvoládról, ha dallam száll,
emelj magadhoz, úgy vigyázzál!

— emelj magadhoz, úgy vigyázz rám

Fotó:
http://files.blogter.hu/user_files/787/vegyes/sexytermeszet9.jpg

Segíts, kedves Szerkeszt?!

Az utolsó sorral bajban vagyok..

„emelj magadhoz, angyallány”

jobban rímelne..de a sláger miatt..nem is tudom..merjem-e..?

— emelj magadhoz, úgy vigyázz rám