ha itt vagy testemet elönti a jóság egészen a búbokig
nézem ahogy a neonok kigyúlnak s harapják fényedet
egy pontodon csillan mint üveg- vagy gomb-ékszeren
zöld vonalak egy rajzolt geometriát mutatnak ingnyak
hullámokon térben ahogy anyagot figyel belső szemem
ígéri szívem a hínárt mohát betakart puha mellkasodat
ellepi sós ár homorút domborúra bír s izmaid védelmét
felszakítja apró ujjam padlón koppan gyöngyszem egy
van játék ahol az kap főszerepet épp aki bontja ruhád
lám kezem rátalál a lyuk körül a cérnavékony szegélyre
finoman bújtat át fordít megleli alatta a hűs várakozást
mire gyöngyszem kettőt leejtem odaképzelek egy kutat
ahogy gödröt fújok sóhajommal egy kisebb forgószelet
imádok káván őszül? fű-szőröket míg bimbót ölel végre
– somfordál benned a borzongás – mégis megyek tovább
gombot érinteni harmadik szemű gyöngy az add ingedet
suhogásban ér a csók huhognál szétfeszítenéd suttogod
gerle-búgsz és lassan öledre lelek majdnem kinyílik míg
rándul romlatlan köldökhúsod a negyedik gyöngyszemed
egy keveset itt fújom a szelet lám kikelsz csibész élvezet
nem vonszolsz szebben semmit mint kígyótüzed – mondod
– míg ívek közt részegedsz bontjuk és fordul a tér-határ
ötödik elemmé szelídülő a léptem nem sietek hisz érzem
nyugalmad zöld megremegtet minden porcikát a képzelet
ízteli türkiz csóknyaláb halad és szűri feszesebb fényedet
ha lázadnál még velem hát táncod is nekem szánja az ég
sorsunk enyészne hatodik gyöngyszeme levált ég-jelet süt
homlok magányra apró pecsét megvirrad amerre ajka jár
valahol e kéjben szétfoszlik a vászon és az ágy sejtetted
a hetedik gyöngyszemet a látomást nyolc végtelenbe zár
zöldkockás inged a sutban holdam napoddal koszorúban
nászunk bőre végre pőre lett íme vedlenek testet és időt
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Marthi Anna
