Fecske Panna : Sapere aude

Kép: Balázs Anna

 

 

 

 

Tarisznyád nehéz,

húzzák vetélt álmok ólomcsendjei, 

görnyedt lélek támasztja

az összetört szív cserepét.

Mind elfogyott, mit anyád s apád

adott, lázas ifjúságod túl jár már a gerincen,

csigolyád roppan a súlytól.

 

Tarisznyád nehéz,

húzza az ostobák aranya,

– mondd, mit tanultál? –

míg időd lefutott, te csak állsz

a hegy lábánál, mint elhagyott szerető

hűtlen éjeken, suttog a szél

füledbe csókolja halk szavait:

tedd le

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.24. @ 15:10 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...