Fecske Panna : Sapere aude

Nyomtatás

Tarisznyád nehéz,

húzzák vetélt álmok ólomcsendjei, 

görnyedt lélek támasztja

az összetört szív cserepét.

Mind elfogyott, mit anyád s apád

adott, lázas ifjúságod túl jár már a gerincen,

csigolyád roppan a súlytól.

Tarisznyád nehéz,

húzza az ostobák aranya,

– mondd, mit tanultál? –

míg időd lefutott, te csak állsz

a hegy lábánál, mint elhagyott szerető

hűtlen éjeken, suttog a szél

füledbe csókolja halk szavait:

tedd le…