harmatot sistereg
a felszaggatott föld sírása
s fájása barázdákban csitul éjszakára
fagyöngy kúszik fel
fehér álmot hozva
a kis nyárfára
a felszaggatott föld sírása
s fájása barázdákban csitul éjszakára
fagyöngy kúszik fel
fehér álmot hozva
a kis nyárfára
parti sás zizeg? dalában
vesznek el ?zött nappalok zörejei
kisimul a lét
olyan lélekfehér minden
tiszta mint jó anya korholó szava
elegáns mint víztükörben fürd? csillagok
ott nem ékel talp s föveny közé irányt a muszáj
percek hullhatnak tekn?jébe a nagy id?nek
elegáns mint víztükörben fürd? csillagok
ott nem ékel talp s föveny közé irányt a muszáj
percek hullhatnak tekn?jébe a nagy id?nek
– mégsem sodródnak távolabb
sudár nyírek koronáján
mint zsinórra f?zött megannyi mézescsupor
levelek burkolják édes színekbe az enyészetet –
egyszer minden mindenért megfizet
mégsem bánt e táj
elrejt átkarol
mint dombok hegyek a völgyet veszik körül
ott nem fáj a magam vagyok
ott Jó
egyedül
Legutóbbi módosítás: 2010.12.14. @ 17:20 :: Szakál Magdolna
