A nem tudható fel?l
szemlélve
jobban rálátni
az átleng? képre:
pont itt álltunk,
ahol most,
ezalatt a diófa alatt.
S?r? és nehéz
illatú lombok vetítik
voltarcod, talánszavaid,
spontán filmesednek
taláncsókok, talánölelések.
Mi lett volna, ha…
Ahogy lenézek
lábunk elé,
két id?ben érzem
ezt a kesernyés
dióillatot,
a májusi füvek
bársonyos alánk-simulását…
Ha akkor történünk:
hogy hiányoznánk most
akkori magunknak!
Legutóbbi módosítás: 2010.12.14. @ 16:47 :: dudás sándor
