Úgy ébredtem, hogy az ujjam majdnem a számban volt. December 1., 6 óra van. Vártam a telet, mint gyerekkoromban. ?sszel egy irodalmi lap szerkeszt?je válaszolt, azt írta, télen küldjek még írásom. A száraz falevelesem az egyik, amit csatolni akarok neki, bár az Anya és lánya novellapályázaton nem felelt meg. Szomorú, túl rövid, és nincs benne semmi szexi. Még smile-lal is meger?sítette véleményét a n?i magazin. Hát, összebújhattam volna néha tényleg anyával, de olyan megdöbbent?t és kifejez?t nem tudtam volna írni, mint Jónás Tamás a Sejtekig szerelmes cím? novellájában.
Felöltözöm. Kimegyek az udvarra, le a pincébe. Többször bezárt ide anya. Odamegyek a székhez, ezen állt a lavor kicsi koromban. Lehajolok az urnájához, vázaformája megtetszett a nyáron, amikor elégetettem. Leoldom nyakáról a madzagot. Miért kötöttem rá, nem tudom. Leveszem a tetejét, belenézek. Kezemben a kispróza. Újra átfutom.
Büntetés
Elkapott, és belegyömöszölt az utazótáskába.
– Anya, ne! Ne! Mit csiná…?
A cipzár hangja szétnyeste a mondatot.
– Majd máskor vigyázol, nem törsz el semmit!
Csapódott az ajtó. A táska a szobában X-alakban mozgott, összegy?r?dve kapálóztam benne, és sírtam. Egy id? múlva felijedtem, felemelt. Vitt valahova.
– Anya, engedj ki!
Letett. Kinyílt a táska, kidugtam a fejem. Ötéves lehetettem. Szép arcú, göndör hajú, pici törékeny kislány.
– Gyere! – húzott.
Fájt mindenem, és szomjas voltam. Pórázt tett a nyakamra, kikötött a futódrótra.
– Majd jövök – mondta.
Kiabáltam, de a kapu becsukódott. A nap sütött az udvaron.
Nem jött, csak nagyon kés?n a Göncölszekérrel, mint az Éjkirályn?. Meg akartam szólalni, de csak faleveleket köpködtem.
Belegy?rjem ezt az írást is az urnába a többi közé?
Nem tudom.
Fáradt vagyok. Szárazabb a pornál, vakabb a szemnél, könnyebb a sóhajnál, bizonytalanabb a szétporladt lépcs?foknál, ismeretlenebb a téglák között növ? gaznál, kétségbeesettebb a lámpabura alatt repked? bogárnál, csendesebb a nyíló ajtónál, magányosabb a franciaágynál, meztelenebb a hálóingnél.
És?
És sebeim sebeidre nem tehetem.
7 óra. Indulnom kell a suliba.
*
Szabó Péter verses kötetének a címe
Legutóbbi módosítás: 2010.12.12. @ 18:00 :: Inaktív
