Marthi Anna : Nyugodt kiköt?m menedéke

lehetne mégis parafrázis (nászajándékba kértem régen az Oporto -t, jó pár éve a zenekar koncertjén is voltam, Teresa arcát már el?bb megénekeltem, most próbálkozom dalszövegfordítással, nem énekelhet?, de a szöveget -azoknak, akik nem tudják a nyelvet- a dalhoz mellékelni, ez is vmi)

 

 

nyugodt kiköt?m

menedéke a jöv?nek,
nincs elveszve még,

e jelenlegi fél-elemben,
tán értelmetlen, hisz

nem várható a legjobb,
ha köddé lesz is

korábbi ígéretem,

de kiléptem,

amikor láttam, távolban a tenger;
nem néztem már,

énem levált…

igen, énekelek,

neked énekelek,
hogy felébredhess,
míg nosztalgiánk átfog,
és dalom elüti az id?t…

amikor láttam, távolban a tenger,
nem néztem már,

énem levált…

akaratlanul is, 

hadd maradjak víz,

veled, ha “ao Longe o Mar”!

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=Fi5HohSkO58&feature=related

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak