Seres László : Jó embernek lenni

2010.10.09. Seres László Vers 19
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Jó…embernek lenni, azt mondják Uram.

Mások kegyeit mégse keresem.

Hamis istenektől el nem ájultam.

Mi sokan vagyunk, ők meg kevesen.

 

Szót facsar a csend. Torz a dadogásuk,

kiskorúakkal ők nem vesződnek.

Földbe döngölnek, hogy alulról lássuk,

törpék csak törpe álmokat szőnek.

 

Már nem kellesz nekik, s észre sem veszed,

világot uraló éhes termeszek

zabálnak fel. Rend, hatalom elrettent.

 

Pedig rád hivatkoznak, benned látják

megbújva tehetetlenségük bábját

néma cinkosukként, míg élsz. Az embert.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.10.09. @ 20:29 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.