Seres László : Bűntudat

2010.10.12. Seres László Vers 10
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Úgy várlak én, mintha magam

jönnék tűzviharban hozzám.

Ismert út hoz álomtalan

éjben. Pokol és mennnyország.

 

Ne zörgess rám, kulcsod van még,

lámpát se gyújts, más ne lásson,

csak hallgass meg, ennyi elég

nekem az elkárhozáshoz.

 

Bűnös vagyok. Nem számít az,

hogyha vérpadot állítasz,

vagy tömlöcbe vetetsz engem.

 

Ajtómon a zár berozsdáll,

mire megjössz, s magam hozzám

talán már be se engedem.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.10.12. @ 19:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.