itt csak parkolópályákat
itt csak többször és több módon felhasználható
parkolópályákat kellene építeni,
mert ebben otthon vagyunk
hol ez a nemzedék kerül arra, hol az,
azután visszatér, vagy marad inkább
ott, ahol
a kallódás nem ismeretlen, a történet ?si –
valakit, valakiket, valamit szám?zni,
a rutin a bejáratott kizárásé, és nem a be-
meg az elfogadásé, vagy elemi jogon megérteni
a másikat
pazarolni ami még nincs is, csak elúsztatni a
lehet?ségeket, mondjuk pár nemzedékre el?re,
ebb?l a sportból már kitenyészett pár
(világ)sztár
hogy mekkora a veszteség, számon tartani fölös,
mondhatni nem kifejezhet? sem így, sem úgy,
mert tökéletes pontossággal kummulálódik a hiány,
és a régi reflex az üresség,
ez legalább alanyi jogon a miénk
ebb?l talán lehetne építeni valamit,
a meg nem kezdett, félbemaradt dolgokból,
az elabortált évekb?l, nappalokból,
hisz csírájában pusztul maga a gondolat
mert valaki mindig van annyira „okos”,
hogy ezt az állapotot el?hívja
Legutóbbi módosítás: 2010.10.04. @ 19:03 :: Kocsis Szilárd Attila