A József Attila Színház saját hallottjának tekinti váratlanul, tragikus hirtelenséggel eltávozott doyenjét, akit pénteken Korfun ért a halál.
Arany János: A walesi bárdok – Bánffy György el?adásában
http://www.youtube.com/watch?v=FaXrdqvZoU4
Bánffy György közel négy évtizeden át, 1971 óta volt a József Attila Színház tagja. Sok száz színdarabban, több mint ötven játékfilmben nyújtott emlékezetes alakítást. A magyar nyelv szerelmese volt, színeszek generációit oktatta a szép kiejtésre. Jellegzetes orgánumát minden magyar televíziónéz? ismerte, szavalataival számos magyar verset tett ismertté és közkedveltté.
A közönség egyebek mellett Shakespeare Lear királyaként, Othellóként, a Liliomfi Szilvay professzoraként vagy Miller Pillantás a hídról cím? m?vének Alfierijeként emlékezhet rá. Örökre emlékezetes marad Széchenyiként Siklós Olga A legnagyobb magyar cím? monodrámájában. Egyik utolsó, felejthetetlen alakítása Freud megformálása volt Terry Johnson Freud éjszakája, avagy Dalín a szekrénybe cím? darabjában.
A XX. század második felének meghatározó, nagy színésze volt, nagyszer? mester, kiváló kolléga és felejthetetlen barát – olvasható a József Attila Színház méltatásában.
Az egyik legszebben beszél? színészként 1978-tól a Zenem?vészeti F?iskola beszédtanára, 1990-t?l az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke.
Olyan filmekben játszott, mint a Magasiskola, a Redl ezredes, a Tüske a köröm alatt vagy a Tiltott terület, amelyet 1969-ben díjaztak a Velencei Filmfesztiválon, és Faust volt az Oscar-díjas Mephistóban,.
1985 és 1994 között országgy?lési képvisel? is volt. Közben 1989-ben belépett az MDF-be, és a második ciklusban a párt frakciójában és több parlamenti bizottságban dolgozott. ? volt a Magyar Vadászok Országos Szövetségének elnöke is.
A 2001. évi Budapesti Tavaszi Fesztiválon a József Attila Színházban mutatták be A csodálatos mandarin-ügy cím? dokumentumjátékát, amelyet a Bartók Béla által írt balettr?l korabeli dokumentumok, tanulmányok, naplójegyzetek, újságcikkek, levelezések alapján állított össze. Anyád nyelvét bízták rád a századok cím? m?sorát az 1970-es évekt?l el?adják itthoni és határokon túli településeken.
Bánffy György 1927.június 19-én született Budapesten, Hunyadi-Buzás György néven. 1950–1954 között a Színház- és Filmm?vészeti F?iskola tanulója volt. 1950-t?l a Nemzeti Színház, 1953-tól az Állami Bábszínház, 1954-1960 között a F?városi Operettszínház társulatában játszott. 1960-ban Pécsre szerz?dött, majd közel négy évtizeden át, 1971 óta volt a József Attila Színház tagja. Sok száz színdarabban, több mint ötven játékfilmben nyújtott emlékezetes alakítást. 1985-t?l 1994-ig országgy?lési képvisel? volt.
A magyar nyelv szerelmese volt, színeszek generációit oktatta a szép kiejtésre. Jellegzetes orgánumát minden magyar televíziónéz? ismerte, szavalataival számos magyar verset tett ismertté és közkedveltté.
M?vészetével számos díjat kiérdemelt pályája során. 2001-ben kapott Kossuth-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje elismerést 1994-ben vehette át.
További elismerései: Jászai Mari-díj (1965), Érdemes m?vész (1971), SZOT-díj (1979), Kiváló m?vész (1983), Kazinczy-díj (1989), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1992).
Sára Sándor filmrendez?, aki a Tüske a köröm alatt cím?, 1987-es filmben rendezte a Kossuth-díjas színészt az MTI-nek elmondta: végtelenül sajnálja, hogy Bánffy György csak egy filmjében szerepelt, mert élmény volt vele dolgozni. Tehetséges, pontos és felkészült színész volt. Élvezettel figyelte ?t, ha más kolléga munkájában látta – mutatott rá a rendez?, példaként Gaál István Magasiskoláját emelve ki.
„Azért is nagyon tiszteltem, amit ? folyamatosan tett a magyar nyelv védelme érdekében, nagyra tartottam azokat az estjeit, amikor különböz? verses összeállításokkal lépett pódiumra, és a színészi hivatás egyik fontos, szerintem igazán magasrend? formáját adta a közönségnek. Nagyon sajnálom, hogy itt hagyott bennünket”
Márai Sándor: Halotti beszéd – Bánffy György el?adásában
http://www.youtube.com/watch?v=mgDPZ_zrpG4
Márai Sándor: Halotti beszéd
Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek…
Össze tudod-e rakni még a Margit szigetet?
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat,
A halottnak szakálla n?, a neve számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A pillangó, a gyöngy, a szív nem az már, ami volt,
Amikor a költ? még egy család nyelvén dalolt,
És megértették, ahogy a dajkának énekét
A szunnyadó, ny?gös gyerek álmában érti még.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek Toldi-t olvasom, s azt feleli: oké!
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„A halál gyötrelmei körülvettek engemet…”
Az óhiói bányában megbicsaklik a kezed,
A csákány koppan, s nevedr?l lehull az ékezet,
A Tyrrén tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát,
Krúdy hárfája zengi be az ausztrál éjszakát…
Még szólnak és üzennek ?k mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: Az nem lehet, hogy oly szent akarat…
De már tudod: Igen! Lehet!… És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen. Halottért sírni kár.
A konzul gumit rág, zabos, törli szemüvegét.
Látnivaló: untatja a sok okmány és pecsét.
Havi ezret kap és kocsit. A missis és a baby
Fényképe áll az asztalán. Mi volt nekik Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava? Rippl színei? Bartók vad szelleme?
Az nem lehet, hogy annyi szív… Maradj nyugodt, lehet!
A nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj! Tudjad: már él a kis sakál,
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
Már sarjad a vad kaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, hogy élsz… Nem… Rossz álom ez is!
Mert hallod a dörg? panaszt: Testvér testvért elad!
S egy hang aléltan közbeszól: Ne szóljon ajakad…!
Egy másik nyög: Nehogy ki távol sír a nemzeten…
Még egy hörög: Megutálni is kénytelen legyen…
Hát így. Keep smiling. És ne kérdezd senkit?l, miért?
Vagy rosszabb voltam mint ezek? Magyar voltál. Ezért!
És szerb voltál, litván, román. Most hallgass és fizess!
Kimúltak az aztékok is. Lesz majd hát, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar leletet.
A rádióaktív hamu mindent betemet…
T?rd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen!
T?rd, hogy ember nem vagy itt, csak szám egy képletben!
T?rd, hogy Isten t?ri ezt, s a vad tajtékos ég!
Nem kell villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség…
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet.
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
?rizd eszel?sen néhány jelz?det, álmodat,
S ne mukkanj, mikor a boss megszámolja fogad!
Szorongasd még rongyaid, a bugyrodat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt…
Mert ez maradt. Zsugorian nég számbaveheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet…
És Jen? nem adta vissza a Shelley kötetet…
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet…
És elszáradnak idegeink, elakad vérünk, agyunk…
Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Ime, por és hamu vagyunk.
Részlet egy beszélgetésb?l:
Ismerik Hunyadi-Buzás Györgyöt? Nem? Pedig színész, nyelvm?vel?, s?t kilenc évig a politikában is aktívan részt vett. Bánffy György, így már mindenki tudja, kir?l is van szó, m?vésznevét az erdélyi Bánffyhunyad nevéb?l kölcsönözte.
Miért változtatta meg a nevét?
1945-ben, amikor a színészi pályát elkezdtem, még érvényben volt a régi szakszervezeti szabályzat, amely a szigorú etikai kitételek mellett felsorolt nyolc olyan történelmi nevet, mint például Széchenyi, Kossuth, Batthyány és Hunyadi, amely neveken színész Magyarországon nem m?ködhetett. Hogy miért? Mert a régi szép id?kben, ha valami nem tetszett, fütyült és fújolt a közönség. Az pedig mégsem járta volna, hogy a néz?téren azt kiabálják, fúj Kossuth, fúj Rákóczi! Miután a család Kolozs megyéb?l származik, gondoltam, én balga, hogy m?vésznévként a Bánffy nevet választom. Ha tudtam volna, hogy a fordulat éve után milyen világ következik, bizony nem így cselekedtem volna. Mert ebb?l aztán nagyon sok bajom származott. Például az Istenben, vagy Isten nélkül boldogult Major Tamás azt mondta, hogy ? gróf gyerekekkel nem foglalkozik, és kirúgott a színházból. Hozhattam én a papírjaimat, hogy nem így hívnak eredetelieg, senkit nem érdekelt.
Édesanyja, Pápay Klára, színészn? volt. Kora gyermekkorától egyértelm? volt Bánffy György számára, hogy folytatja a családi hagyományt?
Már csak azért sem, mert éppen az édesanyám sorsán keresztül is láthattam, hogy ez a szakma nem csak dics?ségr?l és sikerr?l szól. Eredetileg orvosnak készültem, csak hát, közbe szólt a sors. Budapest ostromakor „málenkij robotra” invitáltak, és amikor egy súlyos tífuszos betegség után visszatértem, sem fizikai, sem lelki er?m nem volt ahhoz, hogy egy ilyen nehéz egyetemet elkezdjek. Ekkor vitt be édesanyám a színházba. Elkezdtem statisztálni, majd kisebb szerepeket kaptam, végül szerz?dtettek a Nemzeti Színházhoz, ezzel párhuzamosan pedig elvégeztem a Színm?vészeti F?iskolát.
[…]
Lázár Fruzsina
Államférfi és oroszlánvadász
Forrás
MTI
mno.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
