Seres László : Te édes, Te kipattant láng…

(Tollrajz Michelangelóról)

Ó mily törékeny

 pillekönnyű vagy

VERS

évszázadok súlya

se fogott rajtad

nem csorbult éled

lágy míves formád

nekünk szól zeng ma is

érccé vált ajkad

hited újra formál

mert örökké élsz

Te édes te kipattant láng

fénycsóvád vakít éget

mint vetetlen ágy

őrült nász után

mert vágyad heves

szomjad mérhetetlen

ott ragyogsz bennünk

minden ölelésben

ki vénen kőbe véste

csókittas tested

megszüntek kínjai

mint akit csupán

halála éltet

 fennmaradt neve

csillaggyújtó dalban

s apáról fiúra szállt

hiába támadják

űzik feledésbe

önzőn bután

fegyverbe töltött közhelyek

megkésett kicsinyes intrikák

te

törékeny

pillekönnyű maradtál

VERS

 Isten fénylő homlokán

hogy a mélybe taszítsd őket

 

S hogy rólad szólnak

ma is a halandók

az tesz

halhatatlanná

Legutóbbi módosítás: 2010.04.19. @ 06:16 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.