Kováts Péter : Mikor már

Talán mégsem múlik el nyomtalanul

(YouTube video)

Mikor úgy hittem        

már teljesen mindegy   

mert feloldódott bennem

az első zsibbasztó döbbenés,

s lassan olyan lett a lelkem

mint tomboló hurrikán szívében

a mélyen hallgató csend             

mely után ólmosan lassú az ébredés 

Mikor már hitem – nem is fáj,

mert elveszett már ami fájjon

s idegenebbnek éreztelek már.

mint valaha régen

s hittem szépséged már nem is látom

RÁDNÉZTEM!             

S a szemedben megcsillanó fénytől

összeroppant a távolság,

s úgy tört elő a mélyből

e néhány gondolat, mint hányás

mit az ember szégyenében visszatart

Ø   úgy szeretném öledbe hajtani fejem,

Ø   hogy simogasd lágyan, kedvesen,

Ø   oly jó volna odabújni hozzád,

Ø   csak, – még egyszer!

Ø   Úgy, mint kisgyermek

Ø   kit árvaság fájdalma vert meg,

Ø   és suttogni könnyekbe fulladón

Ø   hogy Te ne is halhasd meg

Ø   hogy ne zavarjon e fájdalom

Ø   Várj még! csak Egy Percet!

hiszen még nem is szerethettelek

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.