M. Fehérvári Judit : Hajnalban a néptelen utcán…

*

 

 

 

Hajnalban a néptelen utcán

láttalak a sarkon…

Hátizsákod a válladon,

sapkád sem hiányzott…

Szemellenzője alól szkeptikusan

kémlelted

a buszmegálló aszfaltját.

Még a Hold kráterei felé fordultak

a napsugarak,

s dünnyögve görbítették

hátukat

a város ezernyi mocska

ellenében

rejtőzködőn, akár

virágsziromban a harmat.

Én fűtöttem a kocsimban,

mert az éjjel még

fagyott…

Megborotválkoztál.

Szemeid szúrósan meredtek

lelked tüskéire

nem feledve kínjaid,

mit az éj öle

csönddé könnyezett.

Fekete lepke lebbent

álmaidba

megroppantva

gerinced ívét

zordan libbenve estél

a semmibe,

akár egy bábu…

Hernyókra gondoltam éppen,

s Dsuang Dszi álmát faggattam,

miközben a kihalt utat néztem

valahogyan feledtem a sebességet,

s olyan százzal mehettem…

Zavarban voltam,

mint aki immár

kétezer éve hiszi

a maga igazát

megborzongatott a híd

tetején felbukkanó

biciklis alak…

E.T. is lehetett volna,

de nem őrizték fák és csillagok.

Vállat vontam

miközben egyre mosolyogtam,

hisz egyre bizonytalanabb

voltam…

A város kietlen,

s ismét ugyanoda tartunk mi ketten,

míg a szivárvány lilán

csukódik,

akár költeményben a kép.

 

 

Álombeli pille

immár táncol a napon

míg magában töpreng a

nagy igazságokon…

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.