?, aki nyújtózni vágyik, de az ég tetejét sosem éri,
álmait sejteti ott, hol józan a terveit tolvajtól védi,
gömb-galacsin kifogás araszol rég légüresen tenyerébe’
új utakon nem ballag a lába, ötleteket sem gyárt ezer éve,
azt, amit érteni kellene, bólogat hozzá, s nem leli titkát,
volna, ki elmagyarázná, értse is Gordiusz furfangos nyitját,
úgy veszi, mint aki nagy tudóst kényére gy?zni merészel,
fennen lobogtat mesteri címkét: bírja ? körmökön font teli ésszel!
Hiába intik: dölyföst a pórnép háta mögött kikacagja,
ég felé törtet ingatag lábbal, nagyzásból áll ki a napja.
Látom, egy röpke tanulság kirí az együgy? példabeszédb?l,
van, aki érteni véli, s tudja, ez fricska a vers velejéb?l…
2010 április 1
Legutóbbi módosítás: 2010.04.11. @ 06:12 :: Koosán Ildikó
