Koosán Ildikó : Bárzongorista

 

 

                 

 

 

Az utat leste, meg azt, hogy van e tiszta

hely, egy szakadt plakát nézett vissza,

s a ráfestett vigyor, csomagját, mint féltett

porcelánt kézbe vette. Bárzongorista

immáron harminc éve Svájcban, el?kel?

lokálban, s amíg a harmincötösre várt,

kissé félre állt, áriát dúdolt magában.

Ki se nézné bel?le senki, megkopott rajt’

az esték fénye, ?, ki a hangulatot teremti

fényezett lazactál, extrém koktélok

élvezetéhez, meghajol, ha szól a taps

bravúros futam, divatos zeneszám után,

de persze ritka ez, pincérnek sem dukál,

ha tállal, pohárral egyensúlyoz, s a zsongl?r

bárpultos, ha sékert dobál, robot csupán,

ezért fizetnek az el?kel?k, pléhboyok,

fogadott szeret?k, h?vös tartózkodással

tüntet? sztárok, világfi naplopók.

Visszafogottan, mintegy bocsánatkér?n

végzi a munkát, percekre vonulhat félre.

Ma gyásza van, meghalt az apja, ezért

a gyertya a kis csomagba’, majd reggel

otthon gyújtja meg, pezsg?t tölt  pohárba,

iszik, hogy kábultan zuhanjon ágyba,

feledni fájdalmas valót,- mert életre szülte,

s anyja lett a holt,- álmában játszik majd

csöndes altatót a vén ivósnak. Éveket

küzdött át vele, talán nem is az apja volt…

 

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 952 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.