– verseny – …lehet, hogy nem kellett volna…
Tarkómon hideg veríték csorog.
Nincs kegyelem.
Benned csak vigaszt találhatok.
Hitedből magam újjá építhetem,
esélyt adsz jobbá válni a világnak,
nekem.
Hisz Te mondtad,
‘A világ vagyok.’
Tanításod itt ül, fülemben,
s szavad versemben
föl- földereng.
Ugye, nagyon fáj? Tudom.
Léted a mindenségből kiszakítottad,
inkább lettél csodakertben vadalmafa.
Hiányból szült gazdagságod szétosztottad.
Adtál, vetettél, aztán belehaltál,
nekünk,
József Attila.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.15. @ 08:08 :: Grin Sándorné
