Emlékezés
Vérző állat vagyok tengerparton,
gyermekmesékő?l álmodom,
de nem mondhatom el neked…
Emlékszem kutyára,
ágy-fiókba csukott,
falba zárt patkányra,
éjjelenként ingaóra
hintaláncán lengett,
– nem mertem elaludni.
Istenem, hogy féltettelek,
gyermeknek hittelek, aztán
együtt ölted meg a patkányt,
– sárkányt, így is hívhatnám –
a hivatalból kiküldött
szakértő férfival, miközben
én, az asztal tetején
rémüldözve visítoztam.
Nem sírtam még tán eleget,
mert nem láttam holttestedet,
s rám maradt az őrült remény,
a hiába-volt-dráma,
hogy nem Te vagy
a rögök alatt,
koporsóba zárva.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.06. @ 09:33 :: Péter Erika
