Viharos szél tombolt minap,
fákat csavart ki tövest?l,
az elszabadult indulat.
Por, levél keringett le, s föl.
Kupacban húzta meg magát
avardomb, fénycsík az estb?l
szusszanásnyit, s gurult tovább.
Hullám- fodrozott pocsolya,
magasba lendül? faág
fogta fel, lökdöste tova.
Felh?k ráncba vont homlokán
az es? szétbomlott szálhaja
lobogott, ahogy az orkán
cibálta, s t?b?l kiszakadva
zúdult le lombsátrak fodrán
a vonagló fákra, apraja
nagyja, mint gumilabda
aszfaltra, korhadt kerti padra,
s fészkéb?l egy ázott rigó…
Végül kifúlt, vagy tán elunta,
ahogy egy bennünk pusztító
vihar tépázva hagy magunkra.
2010 márciusa
Legutóbbi módosítás: 2010.03.04. @ 11:48 :: Koosán Ildikó
