Lehet, megköveztek e röpke sorokért,
de mesélek nektek egy egyszerű esetet.
Mikor az embert évekig hülyének nézték
és üres szavakkal szúrták ki szemedet,
amikor minden nap hazugságra ébredsz
és mindegy, hogy ezt vagy azt teszed,
a fejedet veszik naponta többször,
s röhögve cáfoljak puszta létedet.
A sivár falakra felrótt vöröslő félelem,
ahol az üvöltés elnyomja az érveket,
de a hazug szavak súlya hátadra terül
s gonoszul lopkodja a gyermekéveket.
Mosolyod már eltűnt, elszáradt régen,
mint vázából a virág, szemétbe került.
A gerinced is hajlott – már akinek van,
és csak undort érzel mélyen, legbelül.
A csigák világában az értékrend más,
de te ott is csak mezítelen lehetsz,
a hátadon nyugvó tehertől fosztva
naponta elveted a megunt életet.
Na, kezdjük elölről – mondod majd másnap,
majd hetente hirdeted a legújabb elveket,
de tükörbe ne nézz, az okát, azt tudod,
és új gerincet venni neked sem lehet.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.04. @ 12:12 :: George Tumpeck
