Zsebemben
egy huszas,
a buszon
rajtam kívül
csak pár utas…
megyünk végig:
a Moszkva térig.
az ablakon túl
mellettem egy
villamos csenget,
más nem zavarja
a csendet .
befelé mélázok
némán, –
szemben egy
úr közönnyel
néz rám.
– jólesik ez
a közöny –
érzem: egyszerre
vagyok kívül,
és belül a körön…
– „végállomás”!
hallom a
buszsof?r
ismer?s hangját,
leszállunk, és
elvegyülünk
a tömegben,
mint apró hangyák…
