Bűdi Gábor : Eccerű monológok II.

*

 

 

 

Nem nagyon akaródzik ez az írás, mer könnyen lehet, hogy nem segít.

De nem nagyon tudom, hogy mi más segíthetne.

A multkor is egy reggel aszittem, hogy mán meg is halok, oszt a kaszás lesz az ivócimborám aznapra.

Ijedtemben bétekertem egy arasz kolbászt jófajta erőspaprikával, meg beugrottam Biri nénnyéhez a nagy ijeccségre oszt montam hogy nagy pohárral adja a pályinkát mer lehet, hogy nincs időm lassan berúgni.

 

Biri nénnye aszonta hogy mennyek inkább a misére mer Norbi atya majd segít szanaszétzavarni a kórságot a fejembül. El is mentem de a misén rám szóltak, hogy ne büfögjek hangosan meg egyébként is tán fokhagymás pályinkát ittem-e, hogy illen büdös vagyok. A mise után még gyóntam is de Norbi atya aszonta ha nem sajnálná a bűnt osztogatni akkor igencsak taknyán tenyerölne mer részegen mentem a Jóisten házába. Oszt megfogadtatta velem, hogy jó keresztény leszek én meg esmeg megfogadtam. De azér adott egy könyvet az öreghalászról amit azon nyomban el is olvastam. Nem mondtam neki, hogy olvastam mán vagy tízszer is, oszt tudom is hogy az embör nem adhatja föl még csak ájer van a tüdejiben.

 

Na így is teszek oszt kitartok mint Murci macska a villanyfán a tűzoltók érkezéséig.

 

Ja, majd elfelejtettem a tanulságot.

Ne egyetek túl sok kolbászt paprikával mikor a templonyba mentek mer büfögtet meg még szétfingjátok a misét!

 

Legutóbbi módosítás: 2010.03.18. @ 13:12 :: Bűdi Gábor
Szerző Bűdi Gábor 40 Írás
Nem vagyok író, s nem vagyok költő. Nem tanultam sem írni, sem költeni, s már nem is fogok. De gyakran túlcsordul bennem az öröm vagy bánat, a düh vagy lelkesedés, s ami átfolyik a peremen az rászárad a papírra. Olvasható formában. Van egy vers, amely megváltoztatta az életemet, beszéljen helyettem: "Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat. h bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás,rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök, a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak." Babits Mihály - Jónás imája