Böröczki Mihály - Mityka : Pajta

Te tudod, hogy mi a pajta?

Nincsen sehol ablak rajta,

s nagy ajtaján, hogyha kint vagy,

elkísér a szénaillat,

oldalának fás szalagját

hosszú deszkaszálak adták,

szívvel bélelt, gonddal ácsolt

öblös torkú óriás volt,

és telente ebben hagyta

összes szerszámát a gazda,

szecskavágót, ekét, mindent,

amit megkímélt az itt bent,

a szekeret, boronát is,

meg egy darab hallgatást is,

volt egy félreeső sarka,

ott gyógyult a szerszám marka,

s ott egyengült egyre-másra

a kalapács vasalásra,

májusonta hitt a dalnak,

itt ülték a lakodalmat,

őrzött mindent, mint az akták

azokról, kik körbelakták,

bújtam minden zeg-zugában,

ma is ráismer a lábam,

s visszahallom, egész halkan,

ahogy ott topog a talpam.

Legutóbbi módosítás: 2010.03.10. @ 08:45 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.