Pulai Éva : Nem

 

 

Hívsz, kezed nyújtod felém, vársz, de én elgondolkodva fogadom.

Szám szegletében csepp mosoly bujkál – azok a gyönyörű napok!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eltűntek a csillagok, kiürült kristály pohár – a varázsitalos.

Diónyi kis parázs nem ad testet elborító forróságot.

Töprengek: a tervezett  édes órák mit jelentenek?

Nevetésünk nem veri fel többé az utca csendjét.

Házak ablakai sem hunynak pirongva szemet.

Párna nem fogja többé sikoltó hangomat,

testem sem feszül soha tested alatt.

Néha-néha eszembe jutsz…

De esténként,

csak

mint

egy

szép

díszes

kehelyben

gyönyörködöm

múlt szerelmünkön.

*************************

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pulai Éva
Szerző Pulai Éva 0 Írás
A másik embert először olyannak látod, amilyennek szeretnéd. Megismered olyannak, amilyennek ő szeretné, hogy lásd... Ha én is akarom, megismersz. A híroldalt H.Pulai Évaként állítom össze.