Amikor befelé mész a világba:
rengetegbe, hegyre, óceánba,
nem tudod íriszeden a labirint
jelentését, de megbízol a segít?kben.
?ket nem vakítja már a fény,
sötétségre mér’ is dermednének –
érted vannak olyankor, ha tudnak.
Tényleg befelé mész? – mondjad!
Ki tudja, ha segítenek, saját
félelmüket osztják: ne másfele –
pedig folyvást reng a tenger,
alja tavaszodik, kihajt – sziget,
megannyi új, hol elébb semmi,
és let?nnek régi, biztos földek.
Ó, utazó, ne keveredj mások örömébe!
