Kovács György : Búcsú nélkül

Ha érzések búcsúzás nélkül elszórva,

akkor oda az egész nap jutalma,

s a pillanat m?ve még velünk ugyan,

de mégis üresen és nélkületek szalad

az otthont nem lel? síneken

szétszakítva – talán – az utolsó

elkésett szerelmet is:

a „ vajon (?) mivé lett ” boldogság

végzetes hitét…

Legutóbbi módosítás: 2010.02.05. @ 07:20 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/