Kavyamitra Maróti György : Kétely nélkül (2)

– természetrajz –

Ha már a nagy háborúnál jártunk, említsük meg, hogy a vége felé, igazán nagyon a végén annak a háborúnak, a nyugati fronton, az utolsó támadások egyike során gázmérgezést is kapott, napokra elveszítette látását, és hát a mérges gáz sem javított idegei és agya állapotán.
Ki tudja, föl-lehorgadó impotenciája – mely igazán rossz pillanatokban horgasztotta le csinaminálóját – mennyiben volt fizikai és mennyiben pszichés eredet?, vagyis milyen mértékben volt a gázmérgezés, és milyen mértékben érsérülése következménye?
Érsebét kétségtelenül a rohadt arab-zsidóvér? franciáknak köszönhette, gázmérgezését meg a mocskos, zsidóbérenc briteknek; és akadt olyan jüdische ribanc, aki nem átallotta elégedetlenségének jelét adni, amikor váratlanul benne munkálkodó léce puhán lekonyult.
Adta zsidói, mit nem mertek azok!

Ingerült dührohamait, vad gy?lölethullámait a szegénység is kiváltotta, noha H… a szónak abszolút értelmében sosem nyomorgott, csak épp képtelen volt azon a színvonalon élni, mely – kétségen kívül – megillette korának legnagyobb, legátfogóbb elméjét.
De azért mikor másodszor is megbukott a M?vészeti Akadémia felvételijén, és fest?ként próbált megélni Bécsben, kezdett kifutni a pénzb?l, melyet apja halála után évjáradék formájában kapott. Úgy próbált boldogulni, hogy képeslapokról másolt festményeire bécsi meg bécskörnyéki látképeket, melyeket aztán keresked?k és turisták vásároltak meg, vagy nem vásároltak meg, kihívva a zseniális m?vész gy?lölköd? haragját. Festett vagy kétezer képet, eladott pár százat: Bécs mocskos zsidó  képkeresked?i nem értékelték sokra festészeti zsenijét.
Igazi szegénységbe akkor került, amikor mindenki más is az országban: a nagy válság éveiben. Persze az éhhalál réme ?t akkor sem fenyegette, de azért elég nagy nyomorban élt. Még éjszakai menhelyen is lakni kényszerült: ó, jóságos Istenünk!
? egy menhelyen?
??
Persze közgazdaságtani zsenialitásával tisztán átlátta maga és hazája szörny? sorsának okát: a nemzetközi zsidó nagyt?ke, a bankárok szörny? mesterkedései, világméret? összeesküvésük juttatta koldusbotra az árja birodalmat, és ?t magát is.
Kétely nem fért ehhez.

És ekkor – ugyanekkor, a válság idején – végre fölbolyhosodott a világ: már semmilyen nézet sem volt elég jó a válságba ?szült embereknek, eljött – és minden kétséget kizáróan eljött – az ? ideje.
A nagy háború után fölállt demokratikus rendszert sem a konzervatívok, sem az újhangú tehetetlenek, sem a nagy- sem a közép- sem a kispolgárok, de még a lumpenek sem fogadták el igazán soha, hát két er?tejes üstdob-hangra megnyílt a kapu, melyen H… besétált a világhatalomba, fölszállt az egek fölé.

Pártja az ***  évi választások során viszonylagos ismeretlenségb?l hirtelen a szavazatok negyedét szerezte meg, és képvisel?i jó sok helyet szereztek a törvényhozásban.
És aztán ment minden a maga útján: kétségek és kételyek nélkül tiltódtak be a többi pártok, indultak politikai ellenfelei t?z-, víz- és gázhalálba: szándéka volt egy ezer éven át tartó birodalom létrehozása, és kétség kívül ezer esztend?re rendezte be jöv?jét. Birodalmának csúcspontján hadserege ellen?rzése alatt tartotta a kontinens nagy részét, kormánya hozzákezdett a végs? megoldáshoz: a mocskos zsidók, szlávok, cigányok miegyéb alantas fajok kiirtásához.

Csak hát aztán: aztán úgy volt, no, hisz úgy volt…
Az ostoba világnak megint nem volt szüksége rá, zsenijét megint nem méltányolták sem a rohadt zsidók, sem a tökkelütött szlávok, se a buta-bamba cigányok: se francia, se lengyel,
se hangos olasz, se szakadár szerb nem kiáltott hurrát, de Nagy-Britannia meg a méla zsidókat magas állásokba ültet? Amerika se!

Aztán úgy volt, no hisz, aztán elesett a f?város, és az ezeréves Birodalomnak hat év múltán vége lett.
Amikor *** április harmincadikán a ciánt lenyelte, minden kétely nélkül tudta, hogy nézetei egykor eluralják a Földet, Birodalma talpra áll térdepléséb?l: kétely nélkül tudta, hogy elj? még a nap…

Legutóbbi módosítás: 2010.02.19. @ 13:32 :: Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.