Szöknek az álmok. kiürült éjszakáink légyzümmögéssé halkuló, távoli neszei ringatják lelkünk’, – hazudnak röpke örömöt távoli holnapoknak. – mellünket feszítjük elszánt daccal a hajnali szélnek, és indulunk a szélmalmok ellen, rég eld?lt csatákba. kilóra megvett bírók fújják ezt a meccset! … szégyenl?s koldus lyukas kalapja ásít a képünkbe az utcán… szökik a reménység!
...írok! hosszú évek óta a magam örömére. Néha szívesen megosztom másokkal is, mert talán vannak olyanok, akiknek szintén örömet okoz. Esetleg vannak, akiknek hasonló gondolataik, érzéseik vannak. Minden, amit megfogalmazok én magam vagyok.