dudás sándor : Vasútállomás

 

 

Állomássá válik

aki vonatra vár.

 

Nézel?dik.

Gyomrában

csönd és idegek.

 

A koszos ablakon túl

hull a hó,

vagy kánikulát celebrál a Nap –

sosincs pont nekünk-jó id?.

 

Siet?s pillantásokkal

metszik egymást az ideiglenes

betolakodók.

 

Egy n? magára vonja a figyelmet, –

felt?n? jelenség.

Nem akarja,

az indulás-jelz? táblát

nézi elszántan.

Merev közönye kihívást hárít,

sakkban tart.

Mellette tömött, gurulós b?röndje,

láthatóan hosszabb id?re

s messze utazik.

 

A büfés pultnál egy lezüllött alak,

magának motyog,

ki tudja hányadik fröccse felett

bámulva a semmit.

 

A fal menti padokon ül?k

egykedv? figyelmén átleng

az észrevétel.

Van, aki papírból uzsonnázik.

 

A kötelesség indításhoz siet.

Kék egyenruhás,

síppal, tárcsával,

határozott léptekkel tart

a peronok felé.

 

Íme, belülr?l láthatóan

állomássá válik

aki vonatra vár.

Bel?le

Indulnak a szerelvények.

 

Az övé is el?bb-utóbb

megérkezik.

Sín-úton, ezeréves gondolat.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.12. @ 11:44 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.