Állomássá válik
aki vonatra vár.
Nézel?dik.
Gyomrában
csönd és idegek.
A koszos ablakon túl
hull a hó,
vagy kánikulát celebrál a Nap –
sosincs pont nekünk-jó id?.
Siet?s pillantásokkal
metszik egymást az ideiglenes
betolakodók.
Egy n? magára vonja a figyelmet, –
felt?n? jelenség.
Nem akarja,
az indulás-jelz? táblát
nézi elszántan.
Merev közönye kihívást hárít,
sakkban tart.
Mellette tömött, gurulós b?röndje,
láthatóan hosszabb id?re
s messze utazik.
A büfés pultnál egy lezüllött alak,
magának motyog,
ki tudja hányadik fröccse felett
bámulva a semmit.
A fal menti padokon ül?k
egykedv? figyelmén átleng
az észrevétel.
Van, aki papírból uzsonnázik.
A kötelesség indításhoz siet.
Kék egyenruhás,
síppal, tárcsával,
határozott léptekkel tart
a peronok felé.
Íme, belülr?l láthatóan
állomássá válik
aki vonatra vár.
Bel?le
Indulnak a szerelvények.
Az övé is el?bb-utóbb
megérkezik.
Sín-úton, ezeréves gondolat.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.12. @ 11:44 :: dudás sándor
