Böröczki Mihály - Mityka : Vonókés

Az egész falut járta-kelte lábam,

de dolog híján én senkit se láttam,

kit ezen-azon, máson lestem tetten,

de egybe-vissza mindent megszerettem,

a parasztember egy percet se unt át,

mert négy évszakra osztotta a munkát,

a keze-lába mindig odatévedt,

hol ki-kiakadt léptiből az élet,

ha télidő volt, meglelte ezerszám,

hol veszített a fogásból a szerszám,

volt jó fa hozzá, marokra szánt fajta,

s az új nyelet az Isten is akarta,

úgy lestem, néztem – szólt is alig egyet,

majd tempós-ráérősen neki kezdett,

az erő hosszút nyújtózott a kézen

az oda-visszát jajdult vonószéken,

a kétnyelű kést szálból szembe húzta,

és tehetősen húzóra gyalulta,

a nyél meg, mintha vágyódna a készre,

úgy illetült a szemre szabott résbe,

és mint mikor a jó ló visszahőköl,

úgy hagyott mustrára is az időből,

egy szemhunyásnyit nézte egyenesre,

majd fölállt, s ahogy két kezére vette,

még most is látom – hajlón tettre tartja,

s a mozdulattól kisimul az arca.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.