Seres László : Napnyugta elé

Úgy nézz vissza a múltra, hogy ne fájjon.

Jajszót se ejts érte, hogy kiraboltak.

Nem vagy már fénye a Napnak, ha lángol.

Árnyéka se a föléd hajló Holdnak.

 

Ne lássa senki, mikor könnyet ejtesz.

Az éveidet nem kell letagadnod.

Csillagsorsnyi a lét, lelked könnyebb lesz.

A napnyugtát magadnak bevallhatod.

 

Hogy aranyló levelén az ősz rezdül.

Mit számít már, hogy min mentél keresztül,

Ha a múltat oktalan elfecsélted.

 

Mondd azt, hogy szép volt, nem bántál meg semmit.

Ne szégyelld a sors rád vésett sebeit.

Hordd érdemként a vérből vett pecsétet.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.19. @ 12:05 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.