Az illusztráció Juli Vajda munkája
Az éjszaka fényeinél töltődsz
gyűjtöd a nyugalmat, majd fekszel
osztatlanul, egyszerű terítékeden
párnád alatt valami romantikus
égen felejtett fák fölötti fény,
mégis lámpa nélkül olvasol.
Pillantástalan illeted az írást,
kötéltáncosként osonsz a szűk sorok között
mellkasod nem járja levegő,
csak figyelsz elmondhatatlan-egyszerűn,
rejtve el múlt időt:
már sosem tudom meg, mit olvasol.
Nem sejtve mitől lett föld alá üldözött
a vágy, a kíváncsiság – mitől verejték,
mely barázdát kapar az arcon,
s a figyelem – a fénnyel egyazon ablakon –
látványnak nyugalmad dicső,
de mélyre tolja körmét ott, legbelül.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.01. @ 11:26 :: Kovács György