Kőmüves Klára : Végső állomás

 

Végső állomásom furcsa vallomás,

mely azt tudatja, félve ébredek.

Az estek is csak vánszorognak itten,

melyekben oly sokáig megnyugodva hittem.

 

Jó utasként ülni itt a szélben,

elmorfondírozni láz-igék fölött.

Tenyérben élő folyóknak mélyén

kézfogásod talpa mély nyomon zötyög.

 

Szégyenét vallotta szappan testemen,

melynek foglya minden mozdulat.

Te írtad lüktetéseimbe sorsod,

s most én szégyenem, hogy tintád elfogyott.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.13. @ 09:55 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 695 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))