kisslaki : Kérges Mari hagyatéka

“A magára maradt tokaszalonna közömbösen tespedt a tálon, hiszen mozdulni se tudott a zsírtól.” *

 

 

Már reggel beborult kedvében volt Kese Jani, mikor kimászott a jászolból. Hogy hogyan került oda, azt maga se tudta. Kibotorkált a kúthoz, s nagyot húzott a vályúból, és még a fejét is megbuktatta a vízben, de mégsem jutott eszébe, hogy hol hagyta a pisztolyát és a mezőőri jelvényét. — Talán Marinál — nyugtatta magát, de azért visszament az istállóba is megnézni. Szerencséje volt. A bádogcsillagra rögvest rálelt, de a fegyverért még sokáig kellett turkálnia az alomban, míg megszánta a tehén; amúgy is szénázni lett kedve, ezért feltápászkodott a pisztolyról. Jani zsebre vágta, és még bizonytalan léptekkel, beballagott a házba.     

            Ahogy benyitott a konyhába, Benő harsány dicsértessékkel kapaszkodott a gyámapjába. Persze, hogy kapott a fejére egy pödörintett duránszki barackot. Mielőtt asztalhoz ült, még elkapta a kredencben lapuló pálinkás üveget, és istenesen meghúzta. Ica közben undorodva nézte az embert, és szótlan befordult az éléskamrába.

 

*

Jani lezökkent a helyére, s komoran bámulta az asztalon ücsörgő legyeket, akik szintén a reggelire vártak. Az alkohol lassan már tisztára mosta a még maradék agyát, s rázuhant a felismerés, hogy az életét vakvágányra tolta a sors. És még volt olyan piszok, hogy mögötte a sínekkel együtt még a talpfákat is felszaggatta. Rádöbbent, hogy számára nincs tovább.

 

*

Jani már kezdte érezni, hogy a lába lassan remegni kezd az asztal alatt, ezért ivott a kredenc szélén várakozó csatosból. Tudta, hogy attól mindjárt helyrejön.  

Pont a legjobbkor térült be a kamrából Ica a früstökös fadeszkával, és szótlan eléje tette. Igaz, hogy a kelleténél hangosabban koppant az asztalon, de csak a zöldpaprika vetette le magát a földre. A peches kolbász bezzeg a hokedlire szédült, ahonnan a kutya rögvest lenyalta. A magára maradt tokaszalonna közömbösen tespedt a tálon, hiszen mozdulni se tudott a zsírtól.

— Hol az öt pengő a varródobozból? Hogy az Isten verje meg magát — tört ki hirtelen az asszony, és a szeméből szikrázott az elkeseredett gyűlölet. — Mit adok a boltosnak? Azt hiszi maga, hogy az ingyen méri a petróleumot? Ez a Benő is leeszi a hajamat a fejemről. Ebben a ceignadrágban már szégyellem iskolába küldeni, olyan kopott. Még ránk küldik a gyámhatóságot, hogy rogyassa rájuk is az ég a világot! Maga meg annak a vén cafkának adja a pénzt ott a hegyen. Hogy száradjon le az izéje, mikor rámászik! — Ica végleg kifulladt, és zokogva a priccsre vetette magát

Jani meghökkent, s egy ideig csak bámulta az asszonyt, mintha ötlábú tehén ágálna előtte.     

Arca lassan a vörösből bordóba borult, majd hirtelen kirántotta Benő alól a sámlit, és egy pillanat alatt ripityára törte a kiaszott asszony hátán.

Ahogy a gyerek a földre huppant, Pajtás kutya örömében megnyalta az arcát, mert azt hitte, hogy a kisgazdája viccelődök. Pedig a gyerkőc csak a kezéből kiesett kolbászt sajnálta; mert mindaddig, míg a sámlin ült, a markában szorongatta. A kandúr megérezte, hogy ma nem várt hiába. Persze, miután megette az égadta kolbászt, amit Benő estében hajított neki. Aztán még volt képe dorombolni is a pimasznak. 

A kisgyereknek összeszorult a torka a visszafojtott sírástól, mert nagyon megsajnálta mostoháját. Nem értette, hogy miért csinálják ezt a felnőttek, pláne azok, akiket szeret. Persze, hogy a mostohája haragudott, ha a férje iszik, mert a fejsérülése miatt — a faluban is mondogatják — méreg neki az ital. Ha meg pálinkát is tölt magába, akkor már nem ura magának; csak a szétázott agya irányítja. Ica kegyetlenül megszenvedte a hajdani párnap boldogságot. Hiszen alig hat éve annak, hogy az oltár előtt fogadták meg, hogy jóban, rosszban, holtodiglan. Aztán jött a nagy világégés. Mikor Jani berukkolt, még embertől búcsúzott el Ica, de csak egy roncsot kapott vissza ura helyett. Azért meg kell adni, a százados úr vitézségi medált tűzött a zubbonyára, mert hősiesen aprította a muszkát. A fejsérülésért, még sebesülési érmet is akasztott a mellére. Igaz, Máriási Józsi zászlós, akivel együtt állták a sturmot, azt monda a kocsmában, hogy Janit csak a repeszvágta lova rúgta fejen, mikor a döglődő bajtársa mögött dekkolt. Janit a sérülése miatt évekig ette a bánat, mert minden vágya volt, hogy bezupálhasson, és mint altiszt mehessen obsitba. Végül is mégiscsak a koma segített rajta. Mikor ő lett az új jegyző, katonapajtását kinevezte mezőőrnek évi háromszáz pengő fizetéssel. Igaz, hogy a hivatalhoz nem járt mundér, csak egy bádogjelvény, és a jó mannlicher helyett is csak egy forgópisztoly. 

*

Jani tragédiája tán már özvegy Kérges Mari pincéjében megkezdődött, a szüreti mulatságon. Már mindenki hazament, csak ők kurjongattak még Icával és a kapatos háziasszonnyal. Ifjú feleségének már mehetnékje volt, de Ica a berúgott ura kedvéért maradt még egy balladányi időre. De alig voltak pár napja házasok, és az engedelmesség is hozzátartozik az asszonyélethez — mondta neki anyja. De azért finoman terelte az ajtó felé, hogy ne maradjanak itt a falu szájának kitéve. Mikor a küszöbhöz értek, Jani véletlenül erősebbet taszított rajta, hogy Ica hanyatt esett a hóban. Ahogy feltápászkodott, zokogva a futott a falu felé a zuhogó fehér kavalkádban.  

 

*

Befejezése  következik

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.14. @ 18:16 :: kisslaki
Szerző kisslaki 252 Írás
Majd ötven éve élek Németországban. Véletlenül. Alapítástól itt vagyok. Jó, hogy jó társaságba kerültem.Tisztelettel, Kiss lászló kisslaci@t-online.de