Vasárnap reggel hétkor, a Holdas templom előtt gyülekezett a megbeszélt időpontban az „Öt levelű lóhere”. Az időpont nem feltétlenül abszolút értelmében veendő, hiszen az imént említett klán három lányból és két fiú tagból állott, szigorúan zárt rendszerben működve. Tény, hogy külsős tagok szép számmal voltak, de klubtagságot nem nyerhettek.
Mindennapos gyülekező helyük a Majomsziget volt, mely ugyan sziget nem, de majomság tagadhatatlanul volt. Száz szó mint egy, Halász,aki az egyik külsős volt kicsit korábban meglepett. Junó aszongya ugyanis : – Nemtom mikor jön már ez a pecás az alimentárból. – Mit csinál ott? -kérdem. – Piát hoz, mármint vesz? – Mondom hoz – vigyorgott sandán Junó. – Má hogy érted, hogy hoz? Vesz nem? – Nem, a zoknijába teszi a nadrágszár alatt
– Oszt ingyen,..lop?
– Mondom hoz.- Vigyorog .
És amint ezt letárgyaltuk, a pufók fejű Halász előkerült, a zsákmányát fitogtatva. Negyedes volt. Egy negyed korty jutott mindenkinek. Aztán kivett a zsebéből két halkonzervet….
– Na itt a ráadás. – Mondta. Nem tudom, hogy a krapek maga, vagy a praktikus beszerzési mód, de a csajoknál sikeres lett, innentől egy darabig. Amúgy a neve a klánon belüli legnagyobb sértésnek számított, miután az igen jó erőbe lévő, 176 cm magas, kb. 50 kg Junót évente a sportigazolvány hosszabításakor a sportorvos, 14 dioptriás szemüvegére hivatkozva a halászás irányába próbálta terelni, mint versenysportra. Szóval hát a buszmegállóban indulás előtt Halászt a csajok megkérték,hogy hozna má egy negyedest a nagy alimentárból, mert, hogy úgyis itt van közel. Halász indult.
-Várjál már meg, én is megyek veszek rágógumit.- mondom és indulunk. Felmentem az emeletre, kiálltam a soromat és megvettem a 10 szál cigaretta hosszú, kemény rágós gumikat. Praktikusak voltak, pocsék ízük hamar elment. Kőkeményen, íz nélkül egész nap lehetett rágni…csak tudnám miért. Battyogok a lépcsőn le és….és hökkenek egy kicsit. Halászt megcsípték, négy-öt drabális smasszerina az esélyt is elvette tőle a meglépéstől.Kissé megfagyatkozott bennem a vér. Futólépésben, pillanat alatt a megállóban voltam és közöltem a Lóhere többi négy levelével.
– Most akkor nem lesz pia?- kérdi értelmes ábrázattal Maja?
– De hülye ez a Halász! – sikított egyet Szerafina. -Marhák, – mondom- elkapták… Visszasiettem és a Sas bejárónál a bár előtt várakozó álláspontra helyezkedtem. Cirka húsz perc után krétafehér fejjel jött ki az alimentárból és úgy robogott el mellettem mint a 420-as gyors. Utána eredtem és nyakoncsíptem. Majdnem leütött. Berángattam a nagy aprozár mellett a Zöldfa utcában és az első kávézóba belöktem. Lerogyott egy székre és remegett mint a nyárfa levél. -Mondjad! – buzdítottam. – De ezek kihívták a zsarukat be akartak zárni.-Hogy jöttél ki? -Van ott bent egy iroda, oda nyomtak be a góréhoz, az lehetett a nagyfőnök. Még a fejét sem emelte fel a barom, csak annak a tehén méretűnek oda lökte:” hívd a milíciát!” -De hogy jöttél ki? -Mi van megbolondultál, azt akartad volna, hogy ott maradjak? Már az üvegablaknak is neki akartam szaladni, csak asszem össze-vissza vágtam volna magamat oszt tuti elkapnak. A főnök le káderezett. De én mondtam érettségizem a Gojduba. -Te nem is a Gojduba jársz. -Te marha, hamis név mellé tán nem a valódi sulit adom meg. Kipakoltam 11 lejt az asztalára és sűrű bocsánatkérések mellett elkezdtem kifelé hátrálni. Fel se nézett a barom, én sűrű jó kívánságok és némi dicshimnusz zengése közepette az, ami az ő, a párt, a haza irányába szállott, elköszöntem. -Te hülye ez nem is párt volt. -Itt minden a párt! -És kiengedett? -Hát nem mondta, hogy maradjak, oszt a debellának azt mondtam elengedett. Szerintem jönni fognak a zsaruk. -Szerintem meg nem, te tulok -vigyorogtam rá- ezt megúsztad. – De én az életben nem fogok kleptózni. Már egy csomó ideje tudtam, vagy előbb vagy utóbb elkapnak. Meg én,még el is pofátlanodtam, már csak a hónom alá nem a zokniba dugtam…
Legutóbbi módosítás: 2010.01.19. @ 07:00 :: Boér Péter Pál
