Olyan már nem lesz soha, mint
ötvenhárom karácsonya volt.
Üres bolt az üres zsebhez,
lelemény a szeretethez
költözött, s fenyőnek öltözött
a seprű nyele.
Volt békebeli sztaniol,
lábasból, főtt szaloncukor
került bele. A tepsi sem
szomorkodott, benne
hurka rotyogott
éjfél fele.
Mert lenéztek
ránk az égiek,
hó esett az útra.
Harang kondult,
zengett a templom,
Apám is fújta,
ma is hallom
az orgonazenét,
s, hogy megbűnhődte
már e nép.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.16. @ 10:47 :: Takács Dezső