Gősi Vali : Havat szitál az ég

 Egy délután majd gyérül még a fény,

és fáradt földjeinkre úgy terül a tél

hófehér lepellel, tisztán, fényesen,

mint első éj jogán

büszke földesúrra váró

riadt, szűz arára

óvó félhomály,

hogy rejtse könnyeit,

bús báját, s bánatát.

 

S az éjszakán, hol tolvaj vágy fakad,

a fény lopózva éppen csak átszalad,

halványan világlik, és szemérmesen

megrebben hófehéren

a csillagok alatt,

táncát a hold vigyázza,

s míg az álom csókját várja,

havat szitál az ég

a hős, szerelmes tájra.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.12.16. @ 09:56 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/