Tudom,
már tudom. Eztán nyugton maradok.
Nem, nem fogok önfeledten ugrálni mezítláb az úton.
Baj van. No, nem végzetes, csak olyan icurka-picurka.
Tadam, tadam, tadam…
Néha rohanni akar, mintha a lemaradását akarná behozni.
Érzem, ahogyan sietni próbál, pedig nem szabad, nem lehet.
Olykor meg lassabban ver, majdhogynem kihagy.
Mostanában arra gondolok, mi lenne, ha megállna…
Tadam, tadam, tadam.
Régóta bens?séges a viszonyunk, beszélgetni szoktunk egymással…
Igen, mi ketten. Én, meg a szívem.
Van úgy, hogy haragszom rá.
De kés?bb megsajnálom, és megértem ?t.
Nehéz dolga van, hogy bennem-velem kell laknia, és mindig pontosnak kell lennie.
Nem,
nem vagyok rendes. Sokszor elhanyagolom. Nem figyelek a lépteimre, futok, pörgök. Mígnem egy szép napon túlperdülök…
Legutóbbi módosítás: 2009.12.11. @ 17:35 :: Dvorák Etela
