Böröczki Mihály - Mityka : Tokmány

Először szarvból volt, majd pléhedényből,

egy csúcsból állt, meg tátott szájú résből,

volt, amikor a derekat követve

az íves ritmus ütemeit lengte,

volt, amikor mint lányajkon a szép dal

kinyújtózott az egyenes derékkal,

és azt is tudta – másra úgyse tellett –

hogy hűvös öble csöppnyi vízre kellett,

hát őrizte is a fenőkő dölyfét,

úgy vigyázta, mint kenguru a kölykét,

és azt is tudta, ha megáll a gazda,

majd pillanatra lágyan megragadja,

és oldalát szelíden markolászva

az oltalmazott követ kihalássza.

Picit pihent, de leszaladt az égből

egy büszke hang a kaszarezdülésből,

a szusszanásból meg kivette végképp

a gazda meg a penge közt a békét,

ám azt is tudta, hogy majd hazatérve

már senki nem fog imádkozni érte,

de szögre téve megmaradt az álma,

a zöld rét és a sárga búzatábla.

Legutóbbi módosítás: 2009.12.22. @ 08:54 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.