Balog Gábor -csataloo : Ember és párhuzam

 

A síneknek csak látszata párhuzam,

az ember id?nként bajba’ van.

Keresi találkozásait.

Hozzá hasonló, t?le mindenben más

társát,

megvalósulását,

képzelt végtelenben.

 

Az ember?

 

Gyarló, esend?,

télben összetartó,

széthúzó enyhülésben,

keserg?, kit?nni vágyó,

babér, pávatoll imádó,

vagy ritka kincsként

avitt göncöket

személyes  szekreterbe záró

falra nyalt album.

Semmi fénykép.

Csak bélyeg ragaccsal megkent

oldala. Képhibásan.

 

Az ember önmagában is

ámítás.

Ámítás minden párhuzam.

 

Uram!

Az eredend? b?nben,

hangsúlyozom, nem Éva b?ne,

a kirótt büntetésben,

bizony, benne van sínek,

– kés? találmány –

 véges, magánya,

a célállomás, az ütköz?bak,

macskak?-korából

talpfák alá krampácsolt tört bazalt,

doromboló, cirmos napokkal

ráncossá aszalt

ember-élet,

s?t, lyukasztott,

lejárt szakaszjegy is.

 

Összetartozunk, összejárunk.

Élünk.

Hedonra verünk rá hatot, vagy vegetálunk.

Újévvel nyitunk évente újat.

Karácsonykor lezárunk

egy újabb,

folyó jegére tett

fejezetet a kiszabottból.

 

A párhuzam,

a sosem találkozás,

egyetlen helyt’  adott:

Tények és álmok találkozása kizárt.

A hibát

ne magadban keresd, Uram!

Kérdezed?  Várom érkezésed!

Bennem is érik már vetésed

haszna.

A szalma. Sárgán, cellulózból.

A jászolodba.

 

-csataloo-

BGJ.2009.12.19.

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.